Petneki Áron – előszó a Miskolci Veduták-sorozathoz
Nem szokványos városkép-albumot tart kezében az olvasó, pedig első pillanatban ráismer a városházától a vigadóig Miskolc szinte valamennyi jeles épületére. Megtalálja a belváros valamennyi műemlékét, városképi és kulturális szempontból fontos építményét. Megszámlálhatja az emeleteket, az ablakokat, a kapuk, a rizalitok a helyükön vannak – és mégis, mindez nem puszta képi felsorolás. A pontos, szinte dokumentarista megörökítést egyik pillanatról a másikra feloldja az a játékosság, amely Takáts grafikai formanyelvének sajátja. A hagyomány, amelyre támaszkodik, igen patinás és igen nemes: a velencei és a római veduták öröksége ez. És ugyanakkor ott van egy másfajta hagyomány is, amellyel Takáts a képeit fűszerezi: ez a nyelvöltögető és játékos harlekiniádák és fantasztikus figurák világa, amely egyáltalán nem volt idegen a francia és az olasz barokk grafikától.
Takáts látképeit valamilyen furcsa, ám szívünknek oly kedves nosztalgia lengi át, mint amit Krúdy novelláinak olvasásakor érzünk. Mintha Szindbád vagy Rezeda Kázmér szemével néznénk Miskolcot, olyannak, mint amilyennek meghitt pillanatainkban látni szeretnénk.
Takáts képeinek legérdekesebb részletei a staffázsfigurák. A staffázst – a tájképeken szereplő alakokat – valaha azért alkalmazták a festők, hogy a tájképek üres részleteit kitöltsék, vagy az épületek arányait az emberi figurákkal jobban érzékeltessék. Takáts képein viszont a játék és a mesevilág küldöttei ezek. Az utcákon valós és kitalált, hajdanvolt, vagy a történelem viharaiban elsüllyedt alakok bukkannak fel, triciklis ószeres, úrlovas, a zsinagógánál baktató nagykalapos chászid. Az álomvilág netovábbjaként a Nemzeti Színház ablakán minden magyar színházak örök háziszerzője, Sekszpír Vilmos kukucskál ki.
Az 1971-ben született Takáts Márton a Főiskola képgrafikai tanszékén kapott diplomát 1995-ben, majd egy évig König Róbert mesteriskolájában képezte magát. Budapesttől, Veszprémtől Párizsig számos díj bizonyítja, hogy Takáts művészete a szemeken át mennyire belopakodik a szívekbe. Már csak ezért is ajánlom az olvasónak és a műbarátnak, hogy fedezze fel újra Miskolcot – és induljon egy sétára Takáts Márton segítségével.