Tizenhat évig csaknem kizárólag rézkarccal foglalkoztam, míg 4 évvel ezelőtt, magamnak is váratlanul félretettem ezt a kifejezési módot. A szemléletváltozást, amely már az utolsó négy-öt év grafikáin belső szükségszerűségként jelentkezett (a piranesi sorozat befejező lapjaitól eltekintve) technikaváltás követte. Számomra új, kihívást jelentő kifejezési forma, a festészet felé fordultam, mert úgy éreztem mondanivalóim megjelenítésére megfelelőbb a grafikánál.
Nagyon erősen foglalkoztatott az engem körülvevő mai valóság, illetve annak személyes megfogalmazhatósága, átirata. Egyre távolabbinak éreztem azt a grafikai hagyományt, melyet számos stiláris elem mellett egyfajta narratív hangvétel, időnként művészettörténeti utalások, képi idézetek játékos alkalmazása jellemez. Tehernek éreztem, azt a fajta üzenni akarást, amely mindig is jellemezte a hagyományos grafikát, az én lapjaimat mindenképp. Olyan képeket szerettem volna készíteni, amelyek konkrét sztori nélkül, pillanatnyi hangulatokat, érzéseket tartalmaznak.
Így fordultam, szinte akaratom ellenére a városi tájkép műfaja felé. Utólag jöttem rá, hogy már a Piranesi-parafrázisokban is ott szunnyadt mindannak a lehetősége, ami azóta teljesen eluralta a képeimet. Elsősorban azok a közösségi terek érdekelnek, amelyek abszurd, olykor fenyegető arányikkal, szinte absztrakt térképzésükkel sajátos erőt sugallnak. Ezek, a sokszor tisztán funkcionális épületek, objektumok valami nehezen meghatározható szépséget, szinte spirituális kisugárzást hordoznak magukban. Talán ezért neveztem el ezt az új irányt “ipari lírának” és az érzést amit ezek az alul- és felüljárók, pályaudvarok és hidak keltenek bennem “katedrális érzés”-nek, mivel annyira hasonló ahhoz a zsigeri megrendüléshez, amit kisgyerekként először éltem át a párizsi Notre-Dame-ban.
Ezen újsütetű munkáim (rajzok, olajfestmények) elsősorban párizsi és budapesti helyszíneket dolgoznak fel. Be kell ismernem: Párizs erősen “túlreprezentált” ezeken a képeken. Soha nem éltem ott tartósan, de huszas éveim óta rendszeresen hol kiállítok, hol látogatóként évente megfordulok hosszabb, rövidebb ideig. Így aztán könnyen változtattam önmagam számára a szabadság és a “bármi megtörténhet” városává, azzá a tulajdonképpen virtuális hellyé, ahová festés közben szívesen elbarangolok. Párizs így számomra a folyamatos csoda lehetősége, a viszonzatlan, de reménykeltő szerelem városává vált. Ady érezhetett valami nagyon hasonlót…
Az a sorozat, amit ebben a menüpontban külön szeretnék önöknek bemutatni, kicsit javít a két város közti egyenlőtlenségen. Az épülőben lévő budapesti négyes metró munkálatainak néhány fázisáról készült olajképekből áll. Illetve, éppen azért választottam külön a többi festménytől, mert nem csupán az én munkáimat tartalmazza, hanem egy jó barátom fényképeit is láthatják itt.
Az a sorozat, amit ebben a menüpontban külön szeretnék önöknek bemutatni, kicsit javít a két város közti egyenlőtlenségen. Az épülőben lévő budapesti négyes metró munkálatainak néhány fázisáról készült olajképekből áll. Illetve, éppen azért választottam külön a többi festménytől, mert nem csupán az én munkáimat tartalmazza, hanem egy jó barátom fényképeit is láthatják itt.
Történt, hogy 2008-ban az újbudai önkormányzattól elnyertem az évenként pályázható “mecénás”ösztöndíjat. A pályázatra beadott tervezet a félkész metróállomások képi feldolgozása volt. Ehhez szükségem volt egy olyan szakemberre, aki végigvezet ezeken az alvilági tájakon. Így ismertem meg Németh Andrást, akiről már az első találkozásunkkor kiderült, hogy hozzám hasonló szenvedéllyel érdeklődik a nagyobb ipari terek sajátos esztétikája iránt. András évek óta megszállott következetességgel fotózta az én leendő képeim témáját, amelyeket egy fotó blog-on dokumentált. Hamar észrevettük, hogy munkáinkban a két különböző médium ellenére egészen hasonló látásmód jelenik meg.
Így, egy alkotótárssal bővülve, személyes vesszőparipámból kettőnk közös művészeti produktumává vált, esztétikai értékének megfelelően láttatni e sajátosan mai, elvont világot.
Több hónapig jártunk le rendszeresen az Újbuda területén lévő állomásokra, később több tárlaton is együtt mutattuk be az ő fotóit és az én festményeimet.
Ezért szeretném e helyütt is András munkáival együtt bemutatni ezt a sorozatot. Úgyhiszem, így együtt publikálva, lényegesen érthetőbb kép bontakozik ki arról, mi is az, ami e különös világban mindkettőnket annyira megfogott…
A 4-es metró projekt fotói
A 4-es metró projekt festményei
